Az egy lakásban élő baráti páros Brigitta és Krisztián osztja meg véleményét ugyanarról a témáról – de saját nézőpontjukból! A mai téma: „Nem vagyok én szexgép?!”

Brigi: Azt mondják, a jó diák holtig tanul. Én ma azt tanultam meg, hogy a füldugó néha tényleg életet ment. Aki már megpróbált, úgy otthon dolgozni, hogy a mellett lévő szobában egy szerelmespár turbékol…az tudja, mire gondolok! Néhány napja azonban a lakás ismét csendessé vált. Túl csendessé! Habár Krisztián új barátnője még mindig minden estét nálunk tölt, azért Krisztián mostanában túl stresszesnek tűnik. Mariann is hallgatag, úgy látszik, megsértődött valamin. Óóóóó…azt hiszem tudom miről van szó: Krisztián túl sok szexet akart, s Mariann egyszerre csak behúzta a kéziféket. Ez persze teljesen érthető, hisz mindenkinek szüksége van egy kis szünetre (kivéve talán Krisztiánt). Teljesen egyetértek Mariannal! Elég terhes a napi egy-két szex, hisz a pasik többsége állandóan készenlétben van! Persze azt is el tudom képzelni, hogy mit gondolhat, most Krisztián: „hihetetlen, hogy Mariann nekem nemet mondott. Micsoda sértés!!! De mi ez a zaj? Gondolataimból Krisztián ébreszt fel, aki épp a fürdőszobából kifele a „nem vagyok szexgép” című dalt dúdolja…..

Krisztián: Ha egyszer baj van, akkor tényleg van. Nem elég, hogy a héten számos megbeszélésre kell felkészülnöm, a cikket sem adtam le, Brigi pedig már napok óta nem szól hozzám, most még Mariannal is összevesztem. Az esti borozás után kellemesen megfáradva bedőltünk az ágyba, s ekkor hirtelen nem történt semmit. A kimerültségtől nem voltam képes semmire. Mariann persze nyugtatgatott, hogy ez nem olyan nagy gáz, ennek ellenére én egész éjszaka ezen gondolkoztam, s úgy döntöttem, hogy orvosra van szükségem. Az orvos hosszas vizsgálat és tanakodás után, úgy vélte, hogy testileg minden a legnagyobb rendben, s a „problémát” a kimerültség okozta. Mit nem mondja, ez maga volt a megkönnyebbülés. Az érzés annyira felpörgetett, hogy hazaérve, bedobtam a lemezjátszóba James Brown „nem vagyok szexgép” című számát, s Brigi ajtaját feltépve, csípőt rázva (amit amúgy tök hülyén nézhetett ki) énekeltem el neki. 

 A válásoka és a kthetes kapcsolatok világában a kaliforniai egyetem professzorával, Dr. Robert Espteinnal arról beszélgettünk, hogy miért nem működik a szerelem manapság a fiatalok között.

Mariansen: Professzor, mit gondol, mi az alapvető probléma napjainkban a szerelemmel?

Professzor: A legtöbb nyugat-európai ember számára a szerelem az életnek egy olyan területe, amit teljesen a véletlenre bíznak. Amíg például, megtervezzük a karrierünket, a pénzügyi dolgainak, addig sosem gondolunk arra, vagy túl bizarrnak érezzük, hogy megtervezzük a szerelmi életünket. Az elmúlt századokban, évtizedekben a romantikus szerelmet örültségnek tartották, ami nem lehetett alapja a tartós házasságnak.

Mariansen: Mit gondol, ma miért helyezünk olyan nagy hangsúlyt a szenvedélyre?

Professzor: Az úgynevezett szenvedély, amit ma érzünk, a Hollywood által írt, romantikus filmekből táplálkozik. A filmek által sugallt „örökké boldogok leszünk” állapot, azzal jár, hogy ezt várjuk el egy valós kapcsolattól is. Nem is beszélve a nagy Ő szindrómától, ami csak tovább ront a helyzeten. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a nagy Ő ránk vár valahol, s ha megtaláljunk, akkor az egész életünk rendbe jön, s ez így is marad, hisz sem ő, sem mi nem fogunk változni. Ami csak egy illúzió.

Mariansen: Mit gondol, milyen hatással vannak a partnerválasztásra az hollywood-i szerelmes filmek?

Professzor: Ezek a filmek nagyobb hatással vannak arra, ahogyan partnert választunk, mint gondolnánk. Nagyon sokszor nem is magába az emberbe vagyunk szerelmesek, hanem magába a szerelembe, ami azonnal kiderül, hisz ha a partner tulajdonságai nem egyeznek a róla alkotott képpel, akkor általában azonnal odébbállunk, meg sem próbálunk küzdeni az úgynevezett „szerelemért”…

Mariansen: Mit gondol, van olyan modell, amit követnünk kellene, annak érdekében, hogy értékes kapcsolatokra tegyünk szert?

Professzor: Korábban a tartós kapcsolatok, házasságok 60%-a a szülők által kiválasztott felek összeadásával jött létre. A tanulmányok mégis azt mutatják, hogy az ilyen típusú kapcsolatban élők idővel megtanulták tisztelni, elfogadni és szeretni egymást, s 5-10 év múlva a kapcsolatuk kétszer erősebb volt, mint azoknak, akik szenvedély alapon kötötték össze az életüket. Természetesen az ilyen fajta párválasztás mai társadalomban már szokatlan, sőt elfogadhatatlan lenne.

Mariansen: Jó, jó, de mi a helyzet a szexuális vonzalommal?

Professzor: A fizikai vonzalom fontos, főleg a kapcsolat elején, de ami még fontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni a szerelemet a szexuális vonzalomtól. Amikor a szexuális vonzalom túl erős, akkor ezt hajlamosak vagyunk úgy értékelni, hogy szerelmesek vagyunk, pedig a valóságban nincs többről szó, mint fizikai vonzalomról.

Mariansen: Szóval, úgy gondolja, hogy vissza kellene térni a korábbi modellhez?

Professzor: Nem, egyáltalán nem, ma a szülők általi párválasztás már nem lenne járható út. Viszont fontos lenne, hogy megtanuljuk kezelni az érzéseinket, és azt, hogy mit jelent szeretni.

Mariansen: Mit gondol, hogyan kellene ennek nekilátni?

Professzor: Az első legfontosabb, hogy el kell fogadnunk, hogy a nagy Ő, a lelki társ, akire vágyunk, nem létezik, s hogy nem egy ember lett nekünk rendelve.

Mariansen: Értem. S akkor ezek után képesek leszünk bárki beleszeretni?

Professzor: Nem hiszem, hogy csak úgy akárki bele kéne szeretnünk. Két nagyon fontos dolognak már a kezdetek kezdetén teljesülnie kell: az első, hogy a feleknek ki kell tudni egészíteniük egymást; a második, hogy kell, hogy valamilyen minimális fizikai (szexuális) vonzalmat érezzenek egymás iránt. Ezek azok az alapokra, amikre, ha mindkét fél komolyan akarja a kapcsolatot, s ezért képes lemondani arról, hogy találkozzon, flörtöljön más emberrel is, lehet építkezni. Ha ez megvan, akkor pedig minden nap tennünk kell azért, hogy megtanuljuk szeretni a másikat  - akár hosszabb időre, mint néhány hét. 

Köszönjük Professzor! Mariansen

 Kreuzburgban a homoszexuálisok már nem érezhetik biztonságban magukat

Kreuzgburban, a berlini fal árnyékában korábban mind a törzsgyökeres, a helyi lakosok, a bevándorlók, a hetero,- mind a homoszexuálisok békésen éltek egymás szomszédságában.

Mára ez az idilli állapot köddé vált, s egyre több támadás éri a homoszexuálisokat. A támadók általában fiatal törökből vagy arabból kerülnek ki, akik nem egyszer meg is verik az általuk homoszexuálisnak vélt arra járókat. A hatóságok szerint a tettesek egy része a „szürke farkas” névre hallgató, extrém rasszista szervezet tagja.

Vigyázzunk, még véletlenül se keverjük össze a „szürke farkas” szervezetet a nyugdíjasok jogait védő „szürke párduccal”.

Amíg egy üveg ásványvízért hajlandóak vagyunk a csapvíz többszörösét is kifizetni, addig nincs okunk panaszra.

Habár a hagyományos csapvíz minden egyes vakteszten „bebizonyítja”, hogy százszor jobb, mint bármelyik ásványvíz, de a marketingesek áldozatos munkájának köszönhetően a cégek mégis évről-évre növekvő eladási adatokkal büszkélkedhetnek.

Hosszú távon pedig a „luxus” ásványvizek, akár csak az élvezeti cikkek nagy többsége elsősorban a 18-35 éves nők körében mára már az önkifejezés meghatározó eszközeivé váltak.

Aki pedig nemcsak egyszerűen egy üveg  ásványvizet szeretne venni, hanem azt is szeretné megtudni, hogy az adott víznek mi a története, vagy milyen az íze, annak elég fellapozni Michael Maschá  „A Connoisseur’s Guide to the World’s Most Distinctive Bottled Waters” című könyvét. (http://www.finewaters.com)

A sikeresség nagymértékben függ attól, hogy hogyan gondolkodunk. Itt az ideje, hogy te is megtanuld, mi kell a sikerességhez!

1. Bízz a saját igazadban

A sikeres emberek nem azért sikeresek, mert valamilyen kiváltságos, elit csoporthoz tartoznak. A kérdés tehát nem az, hogy én lehetek-e sikeres vagy sem, hanem az, hogy képes vagyok-e elsajátítani azt a tudást, amit a sikeres emberek képesek. Ez a tudás pedig nem más, mint a saját igazamba vetett hit. Az, aki hisz a saját igazába, jó úton van a sikeressé váláshoz.

2. A „nem adhatom fel” gondolkozásmód elsajátítása

Amikor egy cél elérhetetlennek tűnik, akkor egy belső hang gyakran arra ösztökél minket, hogy inkább adjuk fel. Ha képesek vagyunk túljutni ezen a fázison, újra átgondolni a lehetséges megoldásokat, s folytatni a harcot, akkor máris egy hatalmas lépéssel közelebb kerültünk, hogy sikeres emberek módjára gondolkodjunk

3. Értékelj minden győzelmet – függetlenül annak nagyságától

Amikor szerencsétlennek érezzük magunk, akkor általában egyáltalán nem tudunk örülni a kis, hétköznapi sikereknek, s minden tettet teljesen természetesnek vesszük. Fontos, hogy megértsük, a siker nem csak a hatalmas, erőn felül dolog megoldását jelenti, hanem épp úgy a kisebb feladatokért is

4. Hagyd már a szerencsét

Sokszor érezzük úgy, hogy egy – egy dolog megvalósítása csak a szerencsén múlott.

Ha képesek vagyunk belátni, hogy mi mindent tettünk az elmúlt időszakban a dolog megvalósítása érdekében, akkor látni fogjuk, hogy a legtöbb esetben a szerencsének abban nem volt semmi szerepe. Ennek az új gondolkodásmódnak köszönhetően pedig könnyedén felül tudjuk majd múlni a korábbi teljesítményünket.

Egy részegen folytatott beszélgetés, egy vita, mind-mind magában rejti a veszélyt, hogy olyan mondjunk a másiknak, amit később vagy akár már a kimondás pillanatában megbánhatunk.

Debora Hill londoni pszichológus szerint azonban mindig van remény arra, hogy elhangzottakat meg nem történt tegyük. Jó, de hogyan?

1. Várj a bocsánatkéréssel!

Várj a bocsánatkéréssel másnapig, még akkor is, ha  már akkor  megbántad a dolgot, amikor kimondtad, hisz a másiknak időre van szüksége, hogy feldolgozza a történteket. A legjobb, ha írásban kérsz bocsánatot, lehetővé téve a másik félnek, hogy annyiszor és akkor olvassa el üzeneted, amikor már képes rá

2. Hallgatni arany! 

Légy türelmes, s ne szakíts félbe a másikat. Hagyd, hogy elmondja, amit érez, gondol! Ha erre képes vagy akkor képes vagy elnyerni a másik bizalmát, s meggyőzni arról, hogy megérteted az ő álláspontját, ami elengedhetetlenül fontos a vita elsimítása során

3. Beszéljétek még a problémát újra – de most már nyugodtan!

Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy újra és újra felidézzük a vitás eseményt, még akkor is, ha annak már régen vége. Ilyenkor természetesen könnyen előfordulhat, hogy eltorzítjuk az elhangzottakat. A további félreértések helyett, inkább űlj le s tisztázzad a történteket a partnereddel nyugodt körülmények között.

 Tervezz előre!

A legtöbb ember általában csak nyugodt körülmények között képes „kreatívan” gondolkodni. Az ok, hogyha nyugodtak és kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor képesek vagyunk leépíteni azokat a korlátokat, amelyek alapvetően akadályozzák a kreatív gondolatok megszületését. Tipp: az új ötletek kiötletelésére összehívott megbeszélés jóval a határidő előtt legyen, így sok idő lesz a legjobb ötlet kigondolására.

Nézd meg a sablonokat

A sablonok alapvetően akadályokat gördítenek az új, kreatív ötletek útjába. Minél több sablont ismersz, annál több mindent kell feldolgozni. Abban a pillanatban ha megismered s épp ezért eltérsz a korábbi sablonoktól, az emberek elkezdenek gondolkodni. Tehát az első legfontosabb, hogy megismered a sablonokat, s megpróbáld a már megszokottól eltérő módon használni.

Egy válasz nem válasz, gondold át újra meg újra

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden kérdésre csak egyetlen helyes válasz van. Ha jobban belegondolunk, hamarosan rá fogunk jönni, hogy minden kérdésre több helyes megoldás (út) van. Tipp: Ha egy új projectbe (problémába) ütközöl, kezd azzal, hogy leírsz legalább megoldást, ahogy azt el tudod kezdeni (meg tudod oldani), ez azonnal segít más megvilágításba helyezni a „jó” vagy a „helyes” fogalmát.

Pihentesd az ötlet, hogy végre rátalálj az „igazira”

Egy új öltet megvalósításában, azaz a kreatív gondolkodásban, a legkritikusabb talán az, hogy nagyon nehéz felismerni, hogy mikor kell azt (egy időre) abbahagyni, visszatérni illetve hogyan kell azt újragondolni. Tarts szünetet, ha úgy érzed nem vagy képes tovább dolgozni egy adott problémán, s térj vissza rá, amikor úgy érzed, hogy más megvilágításba tudod azt helyezni.

Hagyd a csudába maximalizmust

A jó házigazda mindig vidám és kiegyensúlyozott, s egyáltalán nem aggódik azon, hogy az est folyamán minden tökéletes legyen. Ha túlzottan a tökéletességre koncentrálunk, az könnyedén megriaszthatja vendégeinket, s tönkre teheti a bulit. Mivel a cél az, hogy mindenki jól érezze magát, így ha valaki késik, azt meg se említsük.

Került el a békebíró szerepét

Ha netán két vendéget vitatkozni kezdene, meg se próbált békíteni őket! Addig amíg az egyik fél folyamatosan támad, hagyd a vitát a saját medrében folyni, végtére is felnőtt emberekről van szó, akik felelősek a saját tettükért.

Kérd meg a vendégeket, hogy segítsenek

A Time magazin felmérése szerint a megkérdezettek 75% szerint a jó hangulatot mindig nagyban segíti, ha a buli kezdete előtt ők is segíthettek a házigazdának. Kérd meg vendégeidet, hogy segítsenek az ital és az ételek előkészítésében, hagy érezzék magukat értékesnek, hasznosnak. Az egyedül érkezők pedig különösen hálásak lesznek, ha megérzik,hogy feladatuk van.

Okosan használd ki a rendelkezésre álló teret

A legtöbb ember feszengve érzi magát, ha egy olyan csoporthoz kell csatlakoznia, akik már javában benne vannak egy beszélgetésben. Annak érdekében, hogy vendégeid könnyen tudjanak becsatlakozni a társalgásba, a bútorokat kényelmesen helyezd el a szoba közepén, ezzel is megakadályozva, hogy különböző kisebb csoportosulások jöjjenek létre.